Nincs rossz gyerek, ahogy nincs rossz ló se. Lehet mozgékony, zaklatott, unott, de ettől még a természete nem rossz, csak árulkodik egy problémáról, amire a lovak nagyon őszinte és jó megoldást tudnak mutatni.
Mikor úgynevezett zabolátlan lovat látok, aki nem képes koncentrálni egy feladatra, inkább eszik vagy a társainak nyerít, kitépi magát az ember kezei közül, sosem a javíthatatlan lovat látom benne.
A viselkedésének tényleg oka van és egy ló sosem fogja leplezni érzéseit, nem lehet manipulálni. Minden látszólag „koncentráció problémás” ló arra hívja fel a figyelmem, mikor velük dolgozok, hogy legyek vele egyenrangú, mégis olyan tiszteltre méltó vezető, aki fontosabb, mint éppen az adott étel, társak vagy a félelme.
Az eset kísértetiesen hasonlít arra, mikor egy iskolás (sokszor tudat alatt) kezd el pótcselekvés szerűen dobolni az asztalon, beszélgetés közben húzogatja anyja karját vagy látszólag ok nélkül hisztizik. A gyerek nem rossz, csak figyelemért könyörög. Lehet, hogy nem elég érdekes számára a feladat; lehet nem erre van szüksége, hanem szülői törődésre, de lehet csak mozgáshiányból eredeztethető minden.
Éppen emiatt tudnak nagy összhangba kerülni a gyerekek és lovak, mert túlcsordult érzelmi világukat nem kendőzik és leginkább mozgásba tudják levezetni.
Abban a pillanatban, hogy korlátok között kiélhetik mozgásvágyukat egy csomó felgyülemlett agressziót tudnak levezetni. Minden esetben, mikor lovam szeretne megszabadulni felesleges energiaitól, azon nyomban adok neki lehetőséget, hogy tőlem távolabb, keretek között szabadon élje ki és csak ezután szerzem vissza újra a rám irányuló figyelmét, majd kezdünk belevágni feladatokba, ahol már „életek múlnak” azon, hogy mennyire tud koncentrálni.
Unikornia kalandnapokon olyan program összeállításra törekedtünk, ahol a figyelemösszpontosítás nem a feladatok megoldásának része, hanem egy előzmény folyamat. A lovas farm varázslatos kis helyszín erre, hogy visszatérjenek a gyerekek a természetbe és újra elevenek, koszosak, zajosak és így mosolygósak legyenek. Ám a lovak körüli élet szigorú szabályokat kíván és nagyon pontos figyelmet, amit a gyerekek számtalan esetben oktató nélkül is éreznek. Olyan állattal állnak szembe, akinek hatalmas a mérete, mégis selymes és ölelni való.
Sokszor a legelevenebb gyerek is képes hosszú időre lelassítani és a lovak bámulatába esni, miközben ez az állat alázatra, türelemre és összpontosításra nevel.
Erre rájön egy plusz, amit egy általános lovagoltatás során nem mindig kapnak meg oktatóiktól a lovasok, de az Unikornia napokat erre építettük fel, hogy minden gyerek a lova vezetőjévé váljon. Az általunk kialakított akadálypálya teljesítése olyan koncentrációt kíván a gyerekektől, ami egyszerre izgalmas, játékos, aktív tevékenység és közben 100%-ig figyelniük kell lótársukra és önmaguk minden egyes mozdulatára.
Ezek azok a feladatok, amit aligha lehet pótolni más agytornával. Lehet őket fejleszteni, hogy számtalan nyelvet megtanuljanak, hogy egykoron majd kiváló szakemberek legyenek, de elsősorban engedjük, hogy azzal kössük le figyelmüket, ami a legfontosabb:
csinálják, amit szívből szeretnek, legyenek mozgékony, koszos, boldog gyerekek!
Bonifert Rita