A nonverbális kommunikáció és a testbeszéd mestere a ló, épp ezértnapról napra bebizonyítja egyszerű életével, miben rejlik az igazi érték.
Sokan kérdezik tőlem, mit csodálok ebben a tébolyult, menekülő állatban, hogy ennyire megbabonázta életem? Hogy is érthetné az, ki már a szóban sem bízik, inkább papírba foglalja, hogy hitelesnek tűnjön. Aki úgy gondolja szavai hihetősége csak verbális képességein múlik, közben önmagát tagadja meg testbeszédével?
Épp ezért taníthat minket a nonverbális kommunikáció mestere, aki apról napra bebizonyítja egyszerű életével, miben rejlik az igazi érték:
Taníts, miképp lássuk a világot!
A lovaknak sokkal nagyobb a látómezejük, így még azt is látják, ami mögöttük történik. Mi emberek, pedig sokszor beszűkülten nézünk előre... csak előre. Sokszor nem számított min (vagy kin) megyünk keresztül. Mindennél fontosabb a versenypiac, a győzelem és a hírnév! A lovak megtanítják, hogy ne csak ragadozóként éljünk, mint akik kiszemelnek egy áldozatot és szüntelenül kergetik. Meg kell tanulnunk úgy szemlélni a világot, hogy legfontosabb teendőnk közben se hagyjuk látómezőn kívül azokat a dolgokat, melyek látszólag étéktelenek. Sokszor az élet legapróbb dolgai csodálkoztatnak el vagy adják a legtöbb tapasztalatot.
Taníts, hogy a jelenben éljünk!
A lovak nem tudják a jövőjüket tervezni. Nem gondolkoznak és tervezgetik, mit fognak holnap vagy azután tenni. Egyszerűen a „Most!” van számukra, semmi más. Szörnyű stresszben élnének, hogyha minden percben attól rettegnének, mikor és hol fogja őket megtámadni egy ragadozó. Hányszor aggódnak az emberek a jövő miatt? Tervezgetik, és előre elkönyvelik maguknak a jövőképüket, majd csodálkoznak, ha mégsem úgy alakul. Természetes, ha emberként ábrándozunk és célokat tűzünk ki magunk elé, de nem szabad elfelednünk a jelenben is élni. A lovak jó példát mutatnak számunkra, hogy megéljük a világunk jelenkori szépségét; hogy ne aggódjunk a holnap miatt, hisz bármelyik nap hozhat egy meglepetést.
Taníts, hogy tudjak, megbocsájtani!
Az a szállóige, hogy „A lovak megbocsájtanak, de nem felednek; míg az ember mindent elfelejt, de sosem bocsájt meg!” teljesen igaz. A ló egy menekülés után mindig megáll és megnyugszik, nem viszi tovább a félelmét. Hogyha éppen egy ember okozta a menekülés okát, akkor sem marad haragtartó. Megjegyzi egy életre minden rossz és jó érintését és reakcióját, de sosem hánytorgatja fel bűnünket. Nekünk is jobb lenne hasonlóan viselkednünk!
Taníts, hogy önmagunk legyünk!
A lovak a hangjukat csak csekély százalékban használják kommunikációra, elsősorban a testbeszéd számukra a legfontosabb kifejezőeszköz. Minden mozdulatukban megformázzák érzéseiket és mondandójukat. Nem titkolják és leplezik. Reakciójuk azonnali! Ellenben mi emberek sokszor hallgatunk és tűrünk, gyűjtjük magunkban az eltitkolt terheinket. Sokszor nem is vagyunk annak tudatában, hogy testünk mennyire árulkodik érzelmi állapotunkról. Mennyire hasznos lenne megtanulni a testbeszéd mestereitől azt a kifejezőeszközt, mellyel nem kell használnunk ordibálást, mégis tisztelet vívhatunk ki magunknak; nem kell fegyvert ragadni, mégis korlátokat adhatunk másoknak és mellyel könnyen önmagunk lehetünk.
Taníts, hogy igazi vezetők legyünk!
A ménes vezetője nem a legerősebb, legegoistább, rangját kiharcoló ló, épp ellenkezőleg: sokszor a legöregebb, leggyengébb láncszem, ám a legbölcsebb társuk! Ő az, akit a világ végére is követnek, akiben megbíznak és nem kérdőjelezik meg tudását. Ő az, aki VAN! Ám az emberek világában sajnos nem minden vezető rendelkezik hasonló erélyekkel. Sokszor korrupció és csalások árán vívja ki rangját. Ám a vezetés óriási felelősség!
Meg kell tanulnunk úgy látni a világot, úgy élni a jelenben, úgy megbocsájtani és önmagunkat adni, hogy sugározzon rólunk: igazi vezetők vagyunk! Nem miattunk… másokért! A vezérkanca önként vállalja a posztját és tereli, neveli a csoport tagjait. Útjából félreállnak, ha megjelenik, tisztelet parancsol és engedelmeskednek neki, bíznak, hisznek benne és követik!
Mennyire boldog lennék, ha a több száz ló tulajdonságból csak ezeket úgy tudnám alkalmazni életemben, hogy az, embertársaim és önmagam javára válhasson. Még emiatt is megérte lovat tartani és büszkén válaszolni az értetlen embereknek: Lovam megtanít Emberré válni!