Friss tanulmány biztonyította, hogy a lovas hihetetlen érzékenységgel tudnak reagálni az emberek testbeszédére és érzelmeire.
A qubit.hu lehozta magyarul is a tanulmány összefoglalóját, ami alaposan alátámasztja, mindazt amit mi szeretnénk gyakorlatban is bemutatni az Unikorniában:
A németországi Max Planck Intézet, a Müncheni Műszaki Egyetem és a Leibniz Intézet pszichológus és etológus kutatói az Animals folyóiratban januárban publikálták azt a tanulmányt, amely szerint a háziasított ló (Equus caballus) a domesztikált kutyához (Cannis familiaris) és macskához (Felis silvestris catus) hasonlóan képes értelmezni az emberi érzelmeket. Legalábbis azok a lovak, amelyek nap mint nap interakciót folytatnak emberekkel.
A kutatók előfeltevése az volt, hogy mivel az ember-ló kapcsolat kölcsönös fajok közti kommunikációt igényel, az állatoknak pedig valamiképp értelmezniük kell az ember verbális és nonverbális jeleit. Az már korábban bebizonyosodott, hogy a kutyák és a macskák az emberi érzelmekhez igazodva reagálnak ismeretlen helyzetekre, de azt csak a lovasok beszámolóiból lehetett tudni, hogy a félős ember jelenlétében a ló hajlamos még az ismerős dolgoktól is megrettenni, míg a magabiztos, nyugodt ember jó esetben a lovat is bátrabbá teszi.
A kísérlet során a lovakat egyenként bevezették egy körkarámba, amelynek közepén a kísérletvezető állt, tekintetét a bejárattól távolabb elhelyezett, a lovak számára ismeretlen tárgy, egy sárga-kék zuhanyfüggönnyel letakart kék műanyag kuka felé irányítva. Ahogy az az alábbi ábrán is látható:
A kísérletvezető kétféle módon viselkedett. Az egyik esetben hol a lóra, hol a kukára nézve pozitív gesztusokat használt: mosolygott, testtartása nyugalmat tükrözött, és 10 másodpercenként szavakkal is kifejezte, hogy minden a legnagyobb rendben, nincs mitől tartani. A másik esetben ennek ellenkezője történt, a kísérletvezető aggódva tekintgetett a lóra és a kukára felváltva, miközben verbálisan is hangsúlyozta, hogy mennyire ijesztő az ismeretlen tárgy. (A tudományosság jegyében a kísérletvezető csak a nagyszerű, illetve a borzasztó kifejezésekkel élhetett.) A kutatók az állati viselkedést firtató kísérletek protokollja szerint eközben rögzítették a lovak körkarámbeli pozícióit, testtartását, fizikai reakcióit és azt is, hogy az adott egyed a vizsgálat közben mire figyelt, és mit nézett meg.
Kiderült, hogy a lovak a pozitív kísérletben gyakrabban közeledtek a vizsgálatban részt vevő személy felé, és kevésbé foglalkoztak az ismeretlen tárggyal. A negatív verzióban viszont tendenciózusan gyakrabban tekintgettek a kuka felé, miközben tartották a távolságot a tárgytól és az embertől is.
Külön érdekesség, hogy a lovak fajtánként is eltérően viselkedtek. A telivérek ritkábban léptek interakcióba a kísérletvezetővel, mint a félvérek és a pónik. A nemeket illetően is meglepőek az eredmények: a kancák bátortalanabbnak bizonyultak, több időt töltöttek olyan pozíciókban, ahol a kuka a kísérletvezető mögött maradt, míg a csődörök bátrabban álltak a kuka és a kísérletvezető közé is.
A gyanakvó kancák és a kíváncsi mének, illetve heréltek közötti tipikus viselkedési különbségek mellett a kutatók szerint ezzel egyértelmű bizonyítást nyert, hogy a lovak képesek az emberi érzelmeket értelmezni. A német etológusok és pszichológusok a későbbiekben szeretnék kutatásaikat az emberi jelenléthez kevésbé szokott lovakra is kiterjeszteni, megvizsgálva, hogy a domesztikáció vagy az emberközeliség a faj fogékonyságának az oka.
A kutatás gyönyörűen szimbolizálja mennyire érzékenyek ezek az állatok és pont ettől tud minket is szociálisan érzékenyebbé és empatikussabbá tenni.